Az OKT működése

Az alakuló ülést követően a Tanács kidolgozta és egyhangúlag elfogadta Ügyrendjét. A jelenleg érvényes Ügyrendet az OKT 1/2009. (I. 8.) számú határozata tartalmazza, amely szerint a Tanács tisztségviselői és szervei:

A Tanács tisztségviselői:

  • az elnök,
  • a társelnök,
  • a tiszteletbeli elnök,
  • az elnökhelyettesek,
  • a főtitkár.

A Tanács szervei:

  • a plenáris ülés,
  • az elnökség,
  • a bizottságok.

A döntéshozatalban a kiegyensúlyozottság elve érvényesül. Az ülések akkor határozatképesek, ha a tagoknak több mint a fele jelen van, és ha mindegyik tagcsoport legalább három taggal képviselteti magát.

Az elnöki funkció meghatározott időre – két évre – szól és betöltésében rotáció érvényesül az egyes tagcsoportok vezetői között.

Lényeges véleményeltérés esetén egyaránt meg kell fogalmazni a többségi és a kisebbségi véleményt és mindkét véleményt elő kell terjeszteni a Kormányhoz, valamint a nyilvánosságra hozatalhoz is egyenlő esélyeket kell biztosítani.

A Testület munkamódszere alapvető céljának, a vizsgált kérdésekben a konszenzus határai föltárásának és megjelenítésének megfelelően, plenáris ülések tartása, általában havonta.

Annak érdekében azonban, hogy alkalmazkodjék a kormányzat működési ritmusához, a fenntartható környezeti erőforrás-gazdálkodás kulcsterületein állandó bizottságokat alakított, amely Bizottságok előkészítik és/vagy – szabályozott felhatalmazással – helyettesítik a plénumot. A Testület és a kormányzat eltérő működési ritmusa indokolta az Ügyrend 2004 októberi változtatását. A változtatások értelmében a Tanács három működési szintet különít el:

A plenáris ülés szintjét, ahol – rend szerint – a nagy jelentőségű kormányzati fejlesztési koncepciók, stratégiai tervek és programok véleményezése, valamint a Tanács által önállóan kezdeményezett témakörök vitája zajlik. Célkitűzés, hogy mindegyik kulcsterületen „szakmapolitikai iránymutás” szülessen.

Új bizottságokat hozott létre a Testület állandó státusszal. A bizottságok határozatképességük esetén mandátumot kaptak a plenáris ülés helyettesítésére, a jogszabálytervezetek véleményezésére. Minden bizottság maga választja meg elnökét és alakítja ki munkaprogramját.

A Főtitkár jogosítványainak kibővítése, ill. a Titkárság felhatalmazása együttesen lehetőséget ad arra, hogy rövidre szabott határidő esetén a Főtitkár a tagok véleménye alapján, a Testület szellemiségének megfelelően, a Tanács nevében önállóan fogalmazzon meg állásfoglalást.

A Titkárság feladatköre kibővült a honlap naprakészen tartásával és az Uniós jogalkotással kapcsolatos információk begyűjtésével is.

Az Országos Környezetvédelmi Tanács beiktatta tisztségei közé a tiszteletbeli elnöki funkciót és Láng István akadémikust, a Tanács alapító tagját, és első elnökét megválasztotta tiszteletbeli elnökévé.

Az OKT állandó Bizottságai:

  • Agrár és Természetvédelemi
  • Energiapolitikai
  • Hulladékgazdálkodási
  • Közlekedéspolitikai
  • Környezetpolitikai
  • Vízgazdálkodási és Vízminőség-védelmi Bizottság

Az ülések közötti adminisztrációs és egyéb háttérmunkát az OKT Titkárság végzi, melyet a Tanács felkérésére és megbízásából a főtitkár irányít.

Jelentős eredmény, hogy a tagcsoportok alkotó szellemű együttműködése megvalósult. Éppen ez a Testület létének értelme: az egymástól eltérő szempontok és –gondolkodásmódok közelítését szolgáló kommunikáció, a plenáris viták, amelyek kirajzolják a kompromisszum határait és más szervezetben, formában elő nem állítható értéket teremtenek.

A Testület kormány-tanácsadói szerepének megfelelően korrekt és konstruktív együttműködésre törekszik az államigazgatás szervezeti egységeivel, azonban összetételénél és testületi jellegénél fogva nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben áll módjában a szokásos tárcaegyeztetési folyamatokban részt venni. A feladat tehát világos: az illetékességi körébe tartozó ügyekben be kell illeszteni a Tanácsot a döntés-előkészítés valóságos, gyakorlati folyamatába. Ezért kezdeményezte az OKT egy saját működését szabályozó, az államigazgatásban betöltött szerepét tisztázó kormányhatározat megalkotását. A kormányhatározat hosszas egyeztetések után sem született meg. Áthidaló megoldásként a Miniszterelnöki Hivatalban körlevél született, amely a szabályozás következetes betartására szólította fel az államigazgatás szereplőit és további a Tanáccsal való együttműködést szolgáló eljárási szabályokat fogalmazott meg.

Körlevelében a Miniszterelnöki Hivatal vezetője ráirányította a tárcák figyelmét, hogy a Tanács kormányzati előterjesztésekkel kapcsolatos véleményezési joga nem minden esetben érvényesül megfelelően. Ez a sokoldalúan megalapozott kormányzati döntések sérelme mellett azzal a következménnyel is járhat, hogy a Tanács véleményezése nélkül született jogszabályt az Alkotmánybíróság megsemmisíti [30/2000. (X. 11.) AB határozat]. Fentiek kiküszöbölésére a kancellária miniszter a következő eljárási szabályokat léptette életbe (596/VIII/2005. számú körlevelében):

A Tanács részére véleménynyilvánításra - a tervezet kézbesítésétől számított - legalább harminc napot kell biztosítani.

Annak érdekében, hogy a Kvt. előzőekben hivatkozott rendelkezéseiben előírtak megvalósuljanak, nélkülözhetetlen, hogy a Kvt. 43. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott tervezetek, vizsgálati elemzések, tervek, illetve programok (a továbbiakban: tervezetek) elkészítéséért felelős szervezetek

  • a tervezetek koncepcióját a közigazgatási egyeztetés megkezdésével egyidejűleg megküldjék a Tanácsnak véleményezés céljából;
  • a tervezeteket és a vizsgálati elemzést a döntésre jogosult szervhez történő benyújtás előtt, illetve a környezeti értékelést tartalmazó terv, illetve program tervezetét az elfogadásra jogosult közigazgatási szervnek történő, illetve országgyűlési elfogadás esetén a

Kormánynak történő előterjesztés előtt legalább 30 nappal postai és elektronikus úton megküldjék a Tanács részére véleménynyilvánítás céljából;

  • a tervezetek megküldésével egyidejűleg a témával kapcsolatos tanácsülésre meghívni

javasolt képviselőjük személyéről tájékoztassák a Tanácsot;

  • a tervezet benyújtásával egyidejűleg tájékoztassák a döntéshozó szervet arról, hogy a

Tanács véleményét a tervezet benyújtását megelőzően megkérték-e;

  • tájékoztassák a döntéshozó szervet a tervezetekkel kapcsolatos véleményeltérésről, illetve a Tanács egyet nem értéséről;
  • a Tanács állásfoglalásában foglaltak figyelmen kívül hagyását megindokolják, és erről

a Tanácsot írásban tájékoztassák.

A Kormány elé terjesztendő tervezetekkel kapcsolatos véleményeltérés esetén szükséges, hogy az előterjesztő a Tanács állásfoglalását és annak indokait az előterjesztésben feltüntesse, továbbá jelentős véleményeltérés esetén a MeH Kormányiroda vezetőjénél kezdeményezni kell a Tanács főtitkárának meghívását a közigazgatási államtitkári értekezlet ülésére.”

Az idézett körlevélben foglaltakat – sajnálatos módon és általában az érintett ügyek sürgőssége okán – csak az esetek egy részében tartották be. Erre a Tanács több ízben is felhívta az adott esetben érintett szervek figyelmét.

A Tanács munkakapcsolatot alakított ki az Országgyűlés Környezetvédelmi – 2010 óta Fenntartható Fejlődési – Bizottságával. A Bizottság rendszeresen meghívót küld a Tanácsnak a Bizottság nyilvános üléseire. A főtitkár részt vesz a Bizottság üléseinek azokon a napirendi pontjain, amelyeket előzetesen a Tanács is véleményezett, vagy vé-leményez, vagy más vonatkozásban érdekelt az ügyben.

A Tanácsban társelnöki tisztséget tölt be a Kormányban a környezet- és természetvédelmi államigazgatást irányító miniszter vagy az általa delegált környezetügyért (is) felelős államtitkár. A környezetügyért felelős minisztériumok apparátusával a Tanács többszintű kapcsolatrendszert alakított ki. Az államtitkárok, továbbá a helyettes államtitkárok, főosztályvezetők és más beosztású tisztviselők rendszeresen részt vesznek az egyes napirendek megvitatásában.

A Tanács feladata nem a tárcaközi egyeztetésben való részvétel – jóllehet gyakran ez az egyetlen lehetséges és gyakorlatban is megvalósítható módja az OKT észrevételei,  véleménye,  javaslatai  megtételének  az  előterjesztést  készítők  számára  –,  hanem együttműködés koncepció kialakításában és/vagy az elkészült normaszövegek véleményezésében a döntéshozóhoz történő benyújtás előtt.

Az OKT – mint a Kormány tanácsadó testülete – a kormányzati előterjesztésekhez kapcsolódó vizsgálati elemzések, valamint a stratégiai hatásvizsgálatok véleményezését – elsősorban – a Kormánynak, a minisztériumoknak készíti és nem a társadalmi nyilvánosság számára.

Tevékenysége azonban átlátható és követhető. A Tanács ülései nem nyilvánosak, de a tárgyalt napirendek és a kialakított állásfoglalások az OKT honlapján követhetők.

A Tanács tagcsoportjainak kapcsolata az őket delegáló szervezetekkel, intézményekkel az egyes tagcsoportok jellegének és szervezeti sajátosságainak megfelelő. A gazdasági szervezetek képviselői rendszeresen beszámolnak a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Környezetvédelmi Bizottságának, a társadalmi szervezetek pedig a környezet- és természetvédő szervezetek éves találkozóján adnak számot munkájukról az őket delegálóknak. Emellett a környezetvédő szervezetek havi találkozóin folyamatosan tájékoztatják a résztvevőket a Tanács tevékenységéről és állásfoglalásairól, valamint rendre bevonják a mozgalom szakértőit a különböző koncepciók véleményezésébe. A tudomány képviselői és az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága között szoros a személyes kapcsolat, Az OKT számos tagja egyúttal tag az MTA Elnöki Környezetvédelmi Bizottságban, vagy annak valamelyik albizottságában.

A Testület a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiáról kialakított állásfoglalásában – 2007 nyarán – javasolta a stratégiát koordináló és az előrehaladást felügyelő Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) felállítását, amely szerv parlamenti határozattal a következő évben  meg is alakult. Az OKT természetszerűleg és intézményesen együttműködik az NFFT-vel.